Összefoglaló
MTK-Újpest 1-3 (Simon, Mitrovics, Stieber)
Szolnok-Újpest 0-2 (Tallo, Csongvai)
Újpest-DVTK 1-0 (Mitrovics)
ZTE-Újpest 3-0
Pafc-Újpest 1-2 (Tallo, Beridze)
Paks-Újpest 1-3 (Antonov, Beridze, Szakály)
Újpest- Budafok 2-0 (Mitrovics, Perosevics)
A derby óta 7 mérkőzést játszottunk, ebből 6 győzelem és 1 vereség. A megszerezhető 21 pontból 18 pont, gólarány 13-6, és 3 meccset nullára hoztunk. És majdnem ilyen fontos, hogy nem játszottunk döntetleneket, ami a három pontos rendszerben nagy hátrányt jelent. Nem emlékszem, hogy mikor voltunk utoljára ilyen sorozatban, de szerintem jó régen.
Mi változott? Mitől indult meg a csapat? Szerintem egy jelentős változás van a csapatnál, ez pedig az edző, illetve az edzői stáb. Bár megítélésem szerint Oenning az első két meccset elrontotta, utána szép fokozatosan elkezdett felépíteni valamit, ami működik. Hogy mik ezek?
Azt látom, hogy az egész csapat fittebb. Látványos a fejlődés a szélső futóknál, mint pl Pauljevics és Antonov, a centernél Tallonál, de azt látom, hogy frissebb lett mindenki, és azért kezdtünk el párharcokat is nyerni, mert a fizikálisan rendben lévő játékosaink gyorsabban tudnak reagálni. Ha igazak a hírek, akkor az edzői stáb folyamatosan figyeli a játékosok állapotát, és ennek megfelelően állítja be EGYÉNRE SZABVA a terhelést. Ez a német precizitás amely nagyon kellett a klubba, és amely segít megreformálni az edzéseket. Olyan fajta dominanciát, mint amit a Budafok ellen mutatott a csapat, nem is tudom mikor láttam utoljára. És nem is tudom, hogy a Budafok ellen, volt-e valaki ilyen fölényben.
Mi változott még? Az is, hogy Oenning megtalálta a keret számára legideálisabb felállást a 3-5-2-es rendszerrel. A 3 belső védő sokkal hatékonyabban védekezik mint a kettő, arról nem is beszélve, hogy így a két szélső futó sokkal bátrabban mehet fel támogatni a támadásokat, mint korábban, hisz nem marad mögöttük üres terület. Márpedig februárban ez lett az egyik legerősebb fegyverünk. Antonov óriási részt vállal a passzjátékból, rendszeresen az első háromban van a passzok számában, míg Pauljevics megindulásait nem mindig tudja az ellenfél lekövetni. Egyre több helyzetet tudunk kialakítani a szélről visszatett labdákkal, de itt fontos azt is megjegyezni, hogy az egész csapat bátrabban játszik, többen érkeznek a beadásokra. Főleg Vignyevicsnél és némileg Rogánnál is probléma volt, hogy a csapatból kevesen érkeznek a beadásokra. Kevés volt a megjátszható ember, és ez amiatt volt, hogy Vignyevics a biztonságra törekedett, és nem mertek a mieink feljebb húzódni, hogy ne legyen mögöttük üres terület. A három védős rendszer erre is nagyobb biztonságot ad. Azzal, hogy most nem 1-2 ember megjátszható azt is megnyerjük, hogy több a variációs lehetőség a szélsőnek, hogy hova adja, jobban eloszlik a védők figyelme, és nagyobb esélyünk van megszerezni a lecsorgó és kipattanó labdákat, és hatékonyabban tudjuk elkezdeni a letámadást is.
Szintén Michael érdeme, hogy olyan játékosokat, akiket már a pokolba kívánt mindenki, felhozott fizikálisan is és játékban is. Öröm látni, hogy mennyit tudott fejlődni a keret játékosainak nagy része. Neveket egyelőre még nem szeretnék mondani, de úgy érzem, hogy meccsről-meccsre erősebbek vagyunk. Kíváncsi vagyok, hogy ez a szezon végére hova tud kifutni. De a játékosok és a teljes keret felhozatala nagyon fontos. Azért, mert szerda-szombati ritmusban nem lehet végig csinálni a bajnokságot és a kupát 12-13 játékossal. Figyelmeztető jel lehet, hogy az eddig kifejezetten jól teljesítő Onovo vagy Croizet mennyivel tompább volt a Budafok ellen. A fizikai és a mentális fáradság lehet a legnagyobb ellenfelünk. Most még egy nagyon komoly etap következik, egy héten belül játszunk a Felcsúttal, a Mezőkövesddel (kupa) és a Kisvárdával. Normál esetben azt mondanám, hogy mindhárom meccs nyerhető. De egy fáradt Újpestnek, nem lesz könnyű. És ezért nagyon fontos, hogy Oenning az utolsó meccseken elkezdett felépíteni újabb játékosokat, akik 10-20-30 perceket kapva maradnak vagy kerülnek ismét játékba.
Szintén az edzői témakörbe tartozik, hogy sokkal jobban felkészülünk az ellenfelekből mint korábban. A Budafok legveszélyesebb játékosát Kovács Dávidot sikerült távol tartani a kaputól, így meg kellett a végén elégednie egy 200-as In-stat mutatóval. A Pakssal szemben kivettük az irányító Bognárt, és távol tartottuk a kaputól Hahnt, így mindketten 205-ös indexszel végeztek. Egyre jobban úgy tűnik, hogy sikeresen fojtjuk meg az ellenfelek támadójátékát. Ez szintén MO és a stáb érdeme.
Összefoglalva: Michael Oenning és a stábja érkezésével meglátásom szerint új szintre emelkedett a szakmai munka, és bár előfordulhat olyan betli mint a Zalaegerszeg ellen, a csapat folyamatosan fejlődik. Nagyon remélem, hogy jól látom, és nem kiabálom el, de ha ez így megy tovább, akkor ebből a „minden idők leggyengébb újpesti keretének” kikiáltott csapatból kijöhet egy folyamatosan jól játszó és egyre jobb eredményeket produkáló gárda.
