2021.02.28. Paks-Újpest 1-3 Gólszerzők: Antonov, Beridze, Szakály
Banai-
Kastrati-Koutroumpis-Ristevski
Pauljevic-Mirteovic-Onovo-Croizet-Antonov
Beridze-Stieber
A kupában működő 3-5-2-es felállással kezdünk, két csere a kezdőben, Tallo helyett Stieber, míg Csongvai helyett Mitrovics.
Az első félidő nekem nagyon tanulságos volt.
1. Jól felkészültünk a Paksból, és főleg a jobb oldalukon próbálunk meg mögéjük kerülni, hisz nincs ott igazi balhátvéd. Pauljevics ezt többször meg is tette, de középen nem igazán érkezünk. Nem elég gyorsan, nem elég hatékonyan és nem elég nagy létszámmal. De azon az oldalon meg lehet nyerni a meccset.
2. Többször eljutottunk helyzetecskégik, de ebből nem tudtunk gólra váltani semmit, két okból. Nem voltak elég tiszta helyzetek, és nem volt elég ideje a támadóknak pontosabb és jobb döntéseket hozni. Talán az volt a hiba, hogy kevesen mentek fel a támadóharmadba, így a védők nagy létszámfölényben voltak.
3. A Paksnak nem voltak helyzetei, csak pontrúgás után. Ha erre oda tudunk figyelni, és nem csinálunk feleslegesen szabálytalanságokat a védő harmadunkban, illetve nem hozunk össze szögleteket, akkor alig lesz helyzetük.
4. Mitrovics megint szörnyen sok labdát elad, és sorban veszíti a párharcokat. Jó lenne ha kicsit összeszedné magát.
5. Croizet nagyon hasznos. Vele és Onovoval megfelelően működik a középpályás védekezésünk.
6. Az milyen hülyeség, hogy 5 labdát is felívelünk Beridzére, amikor Bödével kell fejpárbajt vívnia. Tartsuk már lent a földön a labdát!
Na. Ez a második félidő úgy kezdődik, ahogy kell. Kellett hozzá egy gyönyörű visszagurítás, Antonov nagyon jó helyzetfelismerése, és parádés kivitelezése. Valószínűleg MO feljebb küldte a csapatot, mert ebben a támadásban 5-6 ember is felért a támadóharmadba, így megosztották a védők figyelmét. Az első félidőben nem lett volna ennyi helye Antonovnak.
A folytatásban is sokkal határozottabban játszottunk, és Beridze gólja előtt is nagyon szépen ment lábról-lábra a bőr, a grúz befejezése pedig klasszis megoldás volt. Sajnos utána egy törés volt a játékunkban, mikor Croizet helyére bejött Csongi, mert nem hogy jó, de talán szabályos megmozdulása sem volt. Óriási visszalépés volt számára ez a meccs. Fejben sokkal lassabb volt a mezőnynél. Bacsa beállása sem volt tökéletes, ennyi kihagyás után nem nagyon ment neki a játék, viszont óriásit hajtott, végig űzte az ellenfél védőit, és ez nagyon sokat jelentett abban, hogy ne tudjanak pontosan felívelni. Mitrovics nem játszott jól, (sőt az első félidőben kifejezetten rosszul) de a végére adott két gólpasszt, így a teljesítménye talán nem is volt olyan rossz. Nekem Beridze játéka tetszett a legjobban, óriásit küzdött, és mellette maradt ereje focizni is, így csoda dolgokat láthattunk tőle. És egyre jobban értik egymást Antonovval. A két szélén, az első félidőben Pauljevics, a másodikban pedig Antonov tudott többet hozzátenni a játékhoz, de ez elég kompakt volt, és azt hiszem, hogy a háromvédős rendszerünk bevált. A Paks csak elvétve jutott helyzetig.
Úgy tűnik, hogy MO megtalálta az ideális felállást a 3-5-2-vel, és hozzá a játékosokat is, akik meg tudják tölteni tartalommal. Egy valami viszont feltűnő, hogy Perosevicet hosszabb ideje jegeli, pedig egy jó Pero pontokat tudna hozni.
Mióta MO az edző feltűnt, hogy az első meccseket leszámítva az ellenfelek nem tudnak meglepni minket, sőt, mi használjuk ki a gyengeségeiket. Ezen a meccsen az abból látszott, hogy a kis Bognár nem tudott úgy irányítani, mint a többi meccsen, Hahn szinte helyzetbe sem került, felkészültünk a felívelésekre, és ott támadtuk az ellenfelet a mi jobb oldalunkon, ahol hiányzott a megszokott emberük. Úgy tűnik, hogy ebben is fejlődtünk, jó lett a megfigyelő rendszerünk. Talán nem véletlen, hogy nem csak az MTK, hanem a Paks is mélyen a tudása alatt játszott ellenünk. Ennyit hagytunk nekik. Most sajnálom igazán a múlt heti Zegi betlit.
Az In-Stat index alapján, a paksi meccs legjobbja Vincent Onovo volt 289-es értékkel. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy Onovo mennyire fontos láncszeme a csapatnak. Nem csinál látványos dolgokat, de maga a megbízhatóság. egy jó átlagszámot passzolt 48-at 81%-os hatékonysággal, amely elég jó egy letámadásban erős csapat ellen. Volt ugyan 3 labdavesztése, de 11 szerelése is. A legnagyobb erőssége a párharcok: 23 párharcát 83%-kal nyerte. Ez brutális szám a középpályán! Összehasonlításul a másik két középpályásunk Mitrovics 46% és Croizet-nál ez a mutató 64%. Háromszor cselezett, mindháromszor sikeresen. Onovo jó játéka óriási tartást ad a csapatnak. Ezzel a szürke játékával megelőzte a gólszerzőinket is és a két gólpasszt adó Mitrovicsot is.
Második legjobb az In-Stat szerint Branko Pauljevics 268-as index-szel. Branko főleg az első félidőben rengeteg támadásban vett részt, többször remekül ment le egész az alapvonalig, és igen hatékony volt a passzjátékban is. 48-at passzolt ő is, és tette ezt 88%-os hatékonysággal. Volt 7 labdavesztése és 6 labdaszerzése, 14 párharcát 71%-kal hozta, ami szintén nagyon jó szám. Már csak azért is, mert mind a védekező mind a támadó párharcokban is erős volt. 6szor cselezett ebből négyszer sikeresen. Branko óriásit fejlődött MO irányítása alatt. Úgy tűnik, hogy jött egy edző (edzői stáb) aki érti a focit, és Brankót is megtanították gondolkodni. Egyre többször választ jó megoldást, egyre hatékonyabb a játéka. Hozzáteszem, hogy végre az igazi posztján játszik, ami szintén biztos segíti abban hogy jobb teljesítményt nyújtson. És ami szintén fontos, hogy ő is fittebbnek tűnik.
A harmadik helyen még mindig nem valamelyik góllövőnk van, hanem 264-es értékkel Koutroumpis. 30-at passzolt 80%-kal, ami egy védőnél átlagosnak mondható. 3 labdavesztésével szemben volt 13 labdaszerzése, 15 párharcát 73%-kal nyerte, ami azért is kiemelkedő, mert a cseréjéig főleg Ádám Martinnal találkozott, a 70. perctől kezdve pedig Bödével. Ide kell írnom, hogy Kastrati és Risztevszki is jól teljesítettek. Kastrati 243-as értéke is jó, és Ristevski 211 sem rossz. Nekik a párharcmutatóik nem annyira impozánsa, K 57%, R59%, viszont ők is rengeteg labdát szereztek. És itt van egy furcsa adat is: Kire csinálta meg a második legtöbb cselt a csapatból összesen hetet, amiből 6 sikeres volt, vagyis 86%-ot hozott.
A negyedik lett Beridze 263-as értékkel. Négyszer került gólhelyzetbe, ebből egyet tudott kihasználni, az szépségdíjas találat volt. Háromszor sikerült helyzetbe hozni a társakat, és ellene faltoltak a legtöbbet, összesen négyszer. Ami némiképp riasztó, hogy a lecseréléséig összesen csak 13-at passzolt, igaz ebből csak egyet rontott, így a 92%-os passzhatékonyság kiemelkedő. Ami szintén pozitív, hogy 12-szer vállalkozott cselezésre és ezt 75%-os hatékonysággal tette, ami kiugróan magas szám. Az árnyoldala, hogy volt 12 labdavesztése, a 26 párharcát csak 38%-ban nyerte és néha öncélúnak tetszik a játéka. Beridze nálam az a játékos, aki villanásaival és váratlan megoldásaival tud zavart okozni az ellenfél védelmében. Amikor jó formában van, akkor tarthatatlan, és extra megoldásokra is képes. Ez a kétcsatáros játék sokkal jobban fekszik neki, mint mikor 4-2-3-1-ben szélsőt kell játszania, ebben a rendszerben sokkal hatékonyabb. Bár a 13 passz végtelenül kevés, mégis úgy látom, hogy ő is beállt a sorba, dolgozik, és egyre érettebb játékos mutat.
Kitérek még Mitrovicsra is. 255-ös indexe elég magas, ami a két gólpasszának köszönhető. de 63 passzából, mindössze csak a 60%-a ment jó helyre. Vagyis 25 labdát elszórt. Ez baromi nagy luxus. Ha ő a csapatban az irányító, ha neki a legjobb a rúgótechnikája, akkor ez drámai. Ehhez volt 16 labdavesztése (a második legtöbb a csapatban) és ezzel szemben csak 6 labdaszerzése. 13 párharcát 46%-ban hozta, vagy is többet veszített mint nyert. Láthatjuk, hogy a játéka baromi fontos a csapatnak, de sajnos nem elég hatékony. Jó lenne, ha végig koncentrált és motivált lenne.
És akkor elérkeztünk még egy érdekességhez, a játékrendszerünkhöz. A 3-5-2-vel sikerült stabilizálni a védelmet, de ebben óriási szerepe van a nemrég érkezett Croizet-nek. Hatalmas területen játszik, rengeteget ütközik, ha sikerül a féléves kihagyása után felépíteni újból, akkor óriási nyeresége lehet a csapatnak. A három belső védő sokkal hatékonyabb mint a két belső védős rendszerünk. Előnyei, hogy a két szélen Antonov és Pauljevics bátrabban mehetnek fel, nem marad mögöttük akkora üres terület, illetve szintén előnyként látom, hogy ha az ellenfél letámad, akkor a belső védőink is bátrabban megindulnak, mert van mögöttük biztosítás. Ezen a meccsen ezzel főleg Ristevski élt többször. Az öt védős plusz Onovo és Croizet rendszernél még az is belefér, hogy a harmadik középpályás (Mitrovics) kevesebbet védekezzen. Abban amúgy sem túl hatékony. A rendszer hibája, hogy az olyan klasszikus szélsők, mint Simon és Stieber közel sem kapnak annyi szerepet, vagy ha igen, akkor Antonov és Pauljevics helyén, ami viszont több védekezést is előír számukra. Stibi játékán ezt érezni is lehetett, mert még nem mindig találta meg a mozgásokat a kétcsatáros rendszerben, de okos srác, biztos rá fog érezni.
Szerdán újabb meccs, és ha így folytatjuk, akkor nem maradhat el a győzelem.
https://www.youtube.com/watch?v=Ulfsi8I6Mxo&t=10s
