Meccselemzés helyett helyzetelemzés.
A teljes hazai sajtó rólunk cikkez. Köztük fontos orgánumok is. Sok mindent írnak rólunk, szépet sajnos nem. Kinek lehet igaza? Az Újpesti vezetésnek? Az ügyvezetőnek és az edzőnek? Vagy sokkal inkább a hazai sajtónak, aki máris temet minket? Erre a kérdésre keresem a választ, és előre szólok, hogy nem lesz rövid.
Nézzük a tényeket: 19 forduló után a csapatunknak 5 győzelem, 4 döntetlen és 10 vereség áll a neve után. Mindehhez 22 rúgott és 44 kapott gól. Nem túl fényes eredménysor. Mi vezethetett ide?
Tavasszal Vignyevics leváltása felszabadította a csapatot annyira, hogy végül a kieső helyről a hatodik helyig jöttünk fel. Ráadásul a szurkolók is a csapat mellé álltak (leszámítva a tábort). A csapat viszont nyáron széthullott. Elmentek olyan játékosok kezdőből, mint Lita, Balázs Benji, Zsótér, Novothny S., és nem sokkal az idény kezdete után még Obi, és Burek, illetve kicsivel korábban Fecze és Szankovics. Egy teljesen új csapatot kellett építeni, rengeteg új játékossal. Mivel a tulajdonosunk szeret ingyen igazolni, eleve későn állt össze a keret, ebből kifolyólag például az első fordulókban a támadó középpályás Csongvai kényszerből játszott belső védőt, egy fordulóval később pedig jobbhátvédet. Ment a kapkodás, szűk volt a keret, rövid volt a pad, és mire kezdtünk volna összeállni, addigra ránk tört a Covid, amely a mi klubunkat sújtotta a legjobban, nálunk fertőződtek meg a legtöbben. Olyannyira kellene mindezt komolyan venni, hogy a tavalyi újhullám legígéretesebb játékosa Máté Zsolti azóta sem tudott pályára lépni. Majd a téli utolsó fordulóban megköszöntük Rogannak is az eddigi munkáját, és jött Oennig. És Oennig 3 zakóval kezdett.
Lássuk be, hogy ennél rosszabb forgatókönyvet nemigen lehetett volna elképzelni. Ebbe tartozik az is, hogy például az MTK és a Diósgyőr nem járult hozzá a meccsek halasztásához. Ezen a két meccsen buktunk 6 pontot. Hiányzik? Nagyon.
De menjünk végig az eseményeken.
Sok játékos elment. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy Vignyevics egy egoista idióta volt, aki ráadásul finoman szólva sem kedvelte a magyar játékosokat. Állandóan fegyelmezni akarta őket, a regnálása alatt rengeteg magyar játékos miatta távozott. (Talán kéne tanulmányoznia, hogy Klopp mennyire tiszteli a saját játékosait, és hogy viselkedik velük.) Mire Rogan átvette a csapatot, addigra a lejáró szerződésű játékosok már alá is írtak máshova, csak ne kelljen Vignyeviccsel együtt dolgozni. Mindez azért is fontos, mert volt egy edzőnk, aki egyértelműen a balkáni vonalat erősítette két okból is. Egyrészt mert volt benne némi nacionalizmus, másrészt mert a balkáni játékosoknál elfogadott az a rendszer, hogy a fizetésükből visszaosztanak az edzőnek. Nem mondom, hogy nálunk is így volt, de nem kizárható. Ezzel viszont eljutottunk oda, hogy a csapatban egyre több lett a légiós, és egyre kevesebb a magyar játékos. És persze felmerül a kérdés, hogy jó ez nekünk? NEM! Egy ilyen csapatban kellenének a vezérek, a hazai játékosok. Nálunk egyedül Simon maradt, és mellette a fiatalok. (Jött még mellé Stieber, de ő még nem került olyan pozícióba, hogy ő is vezér legyen.) Ráadásul a keretünk így is hiányos. Belső középpályásból mindössze egy van a keretben Onovo, és mint kiderült csak másfél centerünk van, Tallo és Perosevic. Papíron van még két belső középpályásunk a kis Stieber és Bjelos, de míg az ifjabb Stieber az egész szezonban sérült, addig Bjelos NB3-as szintű játékos.
A Covid minket sújtott a legjobban. Ez több szempontból is érthetetlen. Olyan, mintha a klub nem vette volna komolyan a járványügyi előírásokat, vagy csak túl későn, amikor már megtörtént a baj. A Covid nem csak azzal sújtott bennünket, hogy két sportszerűtlen csapat miatt buktunk hat pontot, hanem azzal is, hogy állandóan felforgatott csapattal kellett kiállnunk, és mivel a vírus nagyon legyengíti az embert, úgy tűnik, hogy erőnlétben még most sem sikerült utolérni magunkat.
Leváltjuk az edzőt, Rogan helyére Oennig érkezik. Én bevallom nem bántam. Ugyanis Rogan számomra azt bizonyította, hogy nem elég jó edző. Vele biztos nem tudtunk volna előrébb lépni, és neki köszönhetünk olyan igazolásokat, mint Bjelos és Gigic. Nekem a leváltása indokoltnak tűnik, de hogy MO a megfelelő ember, azt ennyi idő alatt még nem lehetett eldönteni.
Oennig akkor jött, amikor a legrövidebb volt a téli felkészülés. Szinte ideje sem volt megismerni a játékosokat, és máris kezdhettünk a Fehérvár ellen. Az első meccset 3 tényező miatt buktunk. 1. a Fehérvár alap kerete sokkal erősebb mint a mienk. 2.MO rossz taktikával, rossz felállásban küldte pályára a csapatot. 3. A játékvezető aljas módon elcsalta a meccset. Ki ne emlékezne az első fehérvári gólra, ami lesről indult. Vagy arra, hogy mezőnyben mindent odafújt.
A második meccsen szerintem már rendben volt a taktika. Beálltunk szorosan védekezni, jobb volt a felállás is, leszámítva, hogy most hirtelen visszakerült a csapatba 2+1 fiatal ráadásul mind a középpályára Katona, Csongvai és Mucsányi. Az ő párharcmutatóikkal nem lehetett jobb eredményre számítani, de miután jöttek a cserékkel Stieber és Szakály meglett a döntetlen, és támadtunk a győztes gólért. Három gólt így is kaptunk, kettőt pontrúgás után míg egyet egy kamutizenegyesből. És itt meg is kell állni. Az ahogy Andó-Szabó elcsalta ezt a meccset, az undorító volt. Sajnos már nem tudom majd az összes hibáját felsorolni, de amikre emlékszem: Hazaadás a Kövesdnél, a kapus felveszi, a játékvezető nem fúj. Két sárgalapos Kövesdi játékost is ki kellett volna küldeni második sárgával, utánrúgásért, egyiket sem mutatta fel, és végül a kamu tizi. Mikor visszanéztem a jeleneteket, akkor láttam, hogy nem csak ő volt a ludas, hanem a partjelzők és az alapvonali játékvezetők is. Szóval ne legyenek kétségeink, hogy ez egy előre eltervezett csalás volt üzemi szinten. Ráadásul, az hogy erről a játékvezetői ellenőr Arany sem tett említést a jelentésében, azt eredményezte, hogy Andó Szabó szerdán a Budafok meccset csalta el. És az embernek ne legyen összeesküvés elmélete.
Merthogy a játékvezetői „TÉVEDÉSEK” sorozata a harmadik tavaszi meccsünkön is folytatódott. A 13. percben mintegy 30-40 cm nyúlt Tallo meze, mégis elmaradt a tizenegyes. Pedig az örök rivális ellen jól kezdtünk. Az első 30 percben mi voltunk a jobbak, és mi játszottuk a focit. Aztán jött az a szerencsétlen gól, (ahol Banai védése után a felugró Pauljevicset kilökték a labda alól,) és a fradi tulajdonképpen helyzet nélkül szerezte meg a vezetést. A második félidő elején pedig Tallo öngólja teljesen összezúzta a csapatot lelkileg. Egy sokkal kiegyensúlyozottabb csapatot is megfogott volna ez a gól, nemhogy minket. Hozzáteszem, hogy a meccs nem ezen múlott. Míg a mi játékosaink Is-Stat indexe 208 és 243 között változott, addig az ellenfélnél Blazsic 300, Kharatin 303, Ismael 382, Uzuni 299-es Indexet produkált. A pályára lépő 16 fradi játékosból 14 magasabb indexet produkált, mint a mi legjobbunk Koutroumpis 243-as értéke. Úgy, hogy a fradi ezen a meccsen nem is játszott igazán jól. Egyszerűen csak érvényesítették a játékosok tudáskülönbségét. Ja, és a 70. percre megint elfogyott a levegő, innentől kezdve már nem beszélhettünk sem szervezett játékról sem csapatvédekezésről.
Öröm a rengeteg balsikerben, hogy a Fradi és a Fehérvár elleni sikerhez nekünk a jelenlegi helyzetünkben nem bravúrra, hanem csodára lett volna szükség, így a vereségekre mondhatjuk, hogy papírforma. Meggyőződésem, hogy nekünk nem az előbb említett 2 csapat ellen kell megszerezni a bennmaradáshoz szükséges pontokat, hanem az olyan csapatok ellen, mint a Kispest, Paks, Diósgyőr, Budafok, Zete, Mezőkövesd, Kisvárda. A Pafcot és az MTK-t is ide lehet talán sorolni, de őket jobbnak tartom, mint a másik hét csapatot. Annak a hét csapatnak az IN-Stat átlaga közel hasonló a mienkhez. Lehet hogy mi gyengék vagyunk, de ők ugyanolyan gyengék. Őket kell megverni.
Akkor minden rendben? Talán. Egyrészről fontos volna, hogy ne essünk ki. Nem csak a büszkeségünk miatt, nem csak amiatt, mert mi vagyunk a legrégebb óta az NB1-ben, hanem azért is, mert ha kiesünk, akkor onnan évekig nem fogunk tudni visszakerülni. Mivel tele a keretünk légiósokkal, akik a másodosztályban nem játszhatnak, ezért teljesen új csapatot kellene építeni. (Újra.) Lehetne alapozni a fiatalokra, de ők még nem ott tartanak. Ráadásul ismerve Rodericket nem fog játékosra költeni, évekbe kerülhet, mire összeáll fiatalokból egy olyan gárda, aki komoly eséllyel indul harcba a feljutásért. Ráadásul az NB2-ben sokkal kevesebb az állami pénz, tehát még kisebb lesz a büdzsénk. Egyszóval mindent meg kell tennünk azért, hogy ne essünk ki, mert az a végét jelentené szeretett klubunknak. Ha bennmaradunk azzal elmúlna a veszély? Sajnos nem. Berta Csaba azt nyilatkozta, hogy RD évek óta ugyanakkora összeget fektet a klubba. Igen. Csakhogy a többiek egyre többet. Így pedig évről-évre egyre lejjebb süllyedünk a pénzügyi NB1-ben, és egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy az első osztályban a mienk a legkisebb költségvetés. Hogy ez mire elég, azt láttuk az elmúlt években a Kaposvárnál és a Szombathelynél. Ráadásul az idén két újragondolt, és alaposan megerősödött klub fog felkerülni, a Debrecen és a Vasas. Szóval, ha az idén meg is úsznánk a kiesést, jövőre valószínűleg már nem.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A csapatnak foggal körömmel ki kell harcolnia a bennmaradást. Minden egyes meccsen azt várjuk, hogy olyan szenvedéllyel játszanak, mint a tavasszal.
MO-nek gyorsan meg kéne találnia a nyerő csapatot, mert már nincs időnk a kísérletezgetésre.
A szurkolóknak pedig oda kell állni a csapat mögé, hogy a győzelembe hajszoljuk őket. Rövidtávon ezek lehetnek a céljaink. És hosszútávon? Megoldást jelenthetne, ha RD magába szállna, és kisegítené a keretet 2-3 használható játékossal a hiányposztokon. Tartok tőle, hogy nem fogja. A másik lehetőség, hogy eladná a klubot. Nem annyiért amennyiért ő szeretné, hanem annyiért, amennyiért vevő van rá. Egyébként nem értem. Miért ragaszkodik a klubhoz ennyire? Állítólag nem hogy nyereséget nem termel, de finanszíroznia kell a csapatot, tehát pénzt visz el. Szakmai koncepciója nincs, évek óta csak egyre lejjebb csúszunk. És amennyire én látom, olyan szinten nem érdekli, hogy igazából már itt sincs, hanem Barcelonában él. Szóval, mi szüksége van az Újpestre. Komolyan mondom, olyan érzésem van, mintha csak azért nem adná el, hogy velünk kibabráljon. Végtelenül szomorúvá tesz, hogy egy külföldi milliárdos játékszerévé vált az idén 136 éves klubunk, amely komoly része a hazai labdarúgás történelmének.
